Nyelvhasználat
Nem ismerik el második hivatalos nyelvként a magyart, vagy esetenként más kisebbségek anyanyelvét még ott sem, ahol egy nagyobb körülhatárolt tömbben, többségben, vagy nagyobb számarányban vannak jelen. Romániában egyetlen hivatalos nyelv van, a román.
Továbbra sem történt elégséges lépés a kétnyelvuség szélesköru kiterjesztésére. Hátrányos helyzetbe jut a magyar polgár, ha egyáltalán használhatja az anyanyelvét a bíróságon, a közintézményekben, dekoncentrált hivatalokban, ugyanis az alkalmazottak többsége csak az állam hivatalos nyelvét ismeri. Székelyföldön a közintézmények ¾-ben román nemzetiséguek a vezetõk és az alkalmazottak is, akik nem ismerik a magyar nyelvet. Nem veszik figyelembe a termékek megnevezésénél, összetételének közlésénél, a használati utasításoknál a magyar fogyasztókat. A magyar utazóközönséget sem tisztelik meg azzal, hogy anyanyelvükön bejelentsék az állomásokon a közlekedési eszközök indulását és érkezését. Bár törvény írja elo, továbbra sincs minden vasútállomáson elhelyezve a magyar nyelvû tábla ott, ahol a lakók több mint 20 %-a ennek a nemzetiségnek a része. Súlyos következményekkel járhat, hogy a gyógyszerek használati utasítása nincs meg magyarul is.
A közintézmények csak román nyelvû bizonylatokat állítanak ki, így a magyarnak, ha anyanyelvén van szüksége igazolásra, többletköltséggel szerezheti be (fordítás, közjegyzõi hitelesítés).

Demokratikus érdekérvényesítés
A román kormány a területi autonómia igényét is csírájában folytja el. Még a közösségi akarat kifejezésének lehetõségétol is megfosztja a magyarságot, bíróságon támadtatja meg a települési népszavazások kiírását, s ebben felhasználja prefektusokat meg a bírókat is.

A választási rendszer
Romániában a kisebbségek számára diszkriminatív a választási- és a párttörvény, ezt elítélte a Velencei Bizottság és a napokban az EBESZ és az Amnesty International is errõl szóló jelentésében. Ezen törvény révén akadályozták meg egymás után két alkalommal is a Magyar Polgári Szövetség helyhatósági, majd parlamenti választásokon való indulását.

Az egyházak
Történelmi egyházaink szintén diszkrimináció áldozatai. Az ortodox egyház rendkívüli állami támogatásban részesül, állami segédlettel megvalósított terjeszkedésének eredményeként a Székelyföld etnikai arányai megváltozóban vannak.
A görögkeleti egyház kormányrendelettel újabb és újabb ingatlanokat kap, s átláthatatlan, ellenõrizhetetlen az állam finanszírozásának mértéke, a történelmi magyar egyházak államosított ingatlanjait nem szolgáltatják vissza, vagy ha néhányra kormányhatározat is született, annak tulajdonba való visszajutását bíróságon támadják meg. Egyházaink által visszakövetelt ingatlanok 2 %-a sem került még vissza jogos tulajdonosához.
Még a kommunista rendszer sem engedte meg magának, hogy beavatkozzon az egyházak pénzügyeiben. Azt az egyház saját belsõ törvényei szabályozták, a teljes könyvvitel anyanyelvû volt, a hívek magyar nyelvû nyugtát kaptak adományaikért, stb. Ezt az autonómiát az elmúlt évben számolta fel a román "jogállam" úgy, hogy most már az egyházak könyvelése is kell kövesse az egyesületekét, rájuk is érvényes minden állami szabály, románul kell vezessék a nyilvántartást.

Oktatás
Továbbra sincs önálló állami magyar egyeteme a több mint másfélmilliós magyarságnak. Az új kormány programjában sem szerepel a Bolyai Egyetem visszaállítása, s önálló magyar karok létrehozásában sincs elõrelépés.
A moldvai magyarság (csángó magyarság) anyanyelven történõ vallásgyakorlását, illetve anyanyelven való tanulását továbbra is komoly akadályok nehezítik. Bár fakultatív órák formájában néhány helyen lehetséges a magyar nyelv tanulása, de az állami tanintézményekben korlátozzák az anyanyelven való tanulás jogának szabad gyakorlását. Közjegyzõ által hitelesített kérvényezõknek engedélyezik csak, hogy mintegy idegen nyelvet, az anyanyelvüket is túlórában tanulhassák.
A ’89-es fordulat óta a szaktárca képtelen volt a kisebbségek számára használható román nyelv és irodalom tankönyvet kiadni, így az ország hivatalos nyelvének elsajátítását is akadályozzák, miközben szigorúan megkövetelik azt. Nem engedélyezik a magyarságnak, hogy saját nemzete történelmét tanulhassa, s a románságnak sem tanítják a magyar történelmet, mely az együttélést és az egymás megértését segítené. Bizonyos tantárgyakat továbbra sem lehet anyanyelven tanulni.
Folyamatosan hátrányos helyzetben van a magyar tankönyvkiadás, nem írnak ki versenytárgyalást önálló magyar tankönyvek szerkesztésére és nyomtatására, a fordítások felületesek és hibásak, és késõre készülnek el. Ugyanakkor az állami támogatás hasonló méretû a több százezer példányban nyomtatott többségi nemzet tankönyveinél, miként a pár ezer példányban kiadott kisebbségek könyveinél. Így a kis példányszám miatt a magyar tankönyvkiadók folyamatosan mennek csõdbe, a román kiadóknál meg nem alkalmaznak magyar szakembereket, kiadványaikban hemzsegnek a helytelen megfogalmazások és helyesírási hibák.
Az oktatás másik nagy gondja a szubszidiaritás elvének semmibe vétele. Mind a mai napig a tanügy-minisztériumban döntik el, hogy egy adott iskolában melyik évfolyamon hány és milyen arcélû osztály induljon. Ebbe semmi beleszólása nincs se az iskolát finanszírozó önkormányzatnak, se az oda járó gyermekek szüleinek.
A diszkrimináció minõsített formája, hogy magyar vidéken a román diákok számára kis létszámú osztályokat indítanak (esetenként egyetlen tanulóval), de ugyanezt a szórványban élõ magyarok számára nem teszik meg.

Regionális fejlesztés
Románia térségeit etnikai alapon megkülönböztetik. A tömbben magyarok lakta Székelyföldet programszeruen visszafejlesztették és folyamatosan hátrányos helyzetbe juttatták. A befektetõket következetesen más térségekbe irányították, az állami vállalatok magánosítása gyanús körülmények között történt, a privatizált székelyföldi vállalatok mind csõdbe mentek, míg az ország más térségeiben a hasonló iparágak fejlõdnek.
Nem történt infrastrukturális fejlesztés ezen a vidéken, teljes úthálózata katasztrofális állapotba jutott. Kirívó az, hogy az országban számos útvonalat javítottak, esetenként többször is az elmúlt 15 évben, de ezek mindegyike elkerüli a Székelyföldet Az is elgondolkoztató, hogy azt a kevés és kis volumenu munkát, ami bár részben érintette a Székelyföldet mind olyan útvonalon végezték, amelyek a Székelyföld perifériáját kötik össze többségében románok lakta vidékekkel. Ezzel a módszerrel tudatosan rontják a Székelyföld belsõ kohézióját, felszámolják az itteni régiók között a hagyományos kereskedelmi, kulturális kapcsolatokat. Tudatosan olyan helyzetet idéznek elõ, mely szerint a székelyföld peremén élok arra vannak kényszerítve, hogy a szomszédos, román többségu vidékekkel építsenek ki kapcsolatokat, illetve megkönnyítik a Székelyfölddel határos román vidékeken élõknek a Székelyföldre való betelepedését.
A Székelyföldön pozitív diszkriminációban részesítik a román vállalkozókat. A magyar vállalkozók arra panaszkodnak, hogy a pénzügyõrség az esetek túlnyomó többségében õket ellenorzi, a román vállalkozók hiányosságai elott szemet hunynak, esetenként falaznak is a gazdasági bûncselekménnyel gyanúsítottaknak.

Rendõrség, fegyveres testületek
Hiányoznak a hadseregben és a rendõrségben a magyar tisztek és alkalmazottak, s nem lehet használni a magyar nyelvet eme intézmények kötelékében. A hadseregben a magyar fiatalokat “megkülönböztetett bánásmódban” részesítik. A gyarmatosítási törekvések Székelyföldön tökéletesen követhetõk. A hadsereg, rendõrség, csendõrség, vagyis a karhatalmi erõk létszáma lényegesen magasabb, mint máshol. Kaszárnyák, laktanyák épülnek. A gyarmatosítási törekvéseket igazolja, hogy kézben tartják a kulcsfontosságú intézményeket, a pénzügyet, vámot, számvevõszéket, az igazságszolgáltatást, a karhatalmi szervek kezében van a törvényhozó testület, az ügyészség. Az igazságszolgáltatás politikai befolyásoltsága szemmel követhetõ.

Egészségügy
A magyarok lakta vidékeken egyre kevesebb a magyar orvos (ez is a magyar egyetem hiányára vezethetõ vissza), így kommunikációs zavar alakul ki a beteg és a kezelõje között.
Ugyanakkor számszeruen kimutatható, hogy az egyes vidékeknek visszaosztott egészségügyi alapok távolról sem arányosak az ugyanazon vidékekrõl érkezõ befizetésekkel. Túl azon, hogy az állam évek óta elkobozza, és más célokra használja fel az egészségbiztosító pénztárakba begyûlt alapok egy részét, a maradékot is úgy osztják el, hogy az hátrányosan érintse a székelyföldi megyéket. Jellemzõ, hogy bár minden alkalmazott befizeti az egészségbiztosítási járulékot, ártámogatott gyógyszereket a hónap elsõ 2-3 napjában lehet csak kapni. Utána a betegek csak teljes áron vehetik meg azt, ami nekik törvény értelmében olcsóbban járna.

A Székelyföld gyarmatosítása
15 éve következetesen akadályozzák egy magyar bank létrehozását, mely Székelyföld gyarmatosításának folyamatát fékezné. A magyarság tõke hiányában elveszíti ingóságait, ingatlanjait, mit titkos román állami támogatással vásárolnak fel, felborítva ez által a térség gazdasági és etnikai egyensúlyát. Akadályozzák a földek és erdõk visszaszolgáltatását, s ha az meg is történik, súlyos diszkriminatív visszaéléseket követnek el. Második államosítást hajtottak végre, mikor nem a teljes - jogos - földtulajdonra tetettek le visszaigénylési kérelmet, hanem az egykori területek korlátozott hányadára a visszaigényelheto maximum tíz hektárra.

Média, kommunikáció
Míg az országban ezrével muködnek a filmklubok, magyar fiatalokat sújtanak embertelen büntetéssel, mert a Trianon címu történelmi filmet vetítik. Hasonló kisebbségeket sújtó visszaélések naponta történnek.
A távközlésnél a telefontársaság még az anyanyelven történo információ lehetoségét sem biztosítja, ezáltal a tudakozó alig használható másfélmillió magyar számára, mivel még az állam nyelvének használatakor sem érti meg a kisebbség által kért nevet a kizárólag többségi nemzet soraiból kikerülõ szolgálatos.
A magyar nyelven sugárzott tévé- és rádióadások száma és idotartama lényegesen kevesebb, mint a romániai magyarság számaránya.
A magyarok és más nemzeti közösség médiában való megjelenése a többségi nyelv dominanciája által korlátozott.

Tisztelt képviselõ asszony!
A felsorolásban nem törekedhettünk a teljességre, mert a romániai magyarság és más kisebbségek jogfosztottságának részletes taglalására egy sokkal hosszabb elemzés tárgya lehetne. Ebben a rövid ismertetõben csak az általános konklúziók levonására törekedtünk, de szívesen állunk rendelkezésére számtalan konkrét eset ismertetésével is, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az hasznára válhatna ügyünknek.

Úgy érezzük, az Európa Parlament felelõssége is, hogy az Unió soraiba ne kerülhessen be olyan ország, amely nem tartja tiszteletben a különbözõség jogát saját joggyakorlatában. Éppen ezért tisztelettel megkérjük, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy váljon lehetõvé az emberi és kisebbségi jogokat taglaló tárgyalási fejezetek újbóli megnyitása. Amennyiben ez már nem lehetséges, kérjük továbbra is képviselje az Európa Parlamentben az erdélyi és kárpát-medencei magyarok ügyét.

Meggyõzõdésünk, hogy kérésünket más országok képviselõi is támogatni fogják, mivel ez által nemcsak a romániai magyarságnak, s eme jelentõs kisebbség jogainak érvényesítésében tesznek szolgálatot, hanem kivédik azt is, hogy az európai népek közösségéhez tartozzon teljes jogkörrel egy olyan ország, hol lábbal tiporják az alapvetõ emberi és kisebbségi jogokat.